Raffaele Mattioli több volt a Banca Commerciale Italiana (COMIT) egy fontos beosztású munkatársánál. Az emberiség szempontjából legnagyszerűbb tetteit teljesen más területen vitte véghez. 
Mattioli 1895-ben született az olasz Adria-parti Vasto városában, közgazdasági diplomát szerzett, majd letöltötte katonai szolgálatát. Ezt követően kitűnő eredménnyel levizsgázott, hogy közhivatalnokként munkába állhasson.   
Huszonhét évesen már a milánói kereskedelmi kamara főtitkárává nevezték ki. Három évvel később alkalmazta a COMIT, ahol aztán szakmai pályafutása hátralévő részét töltötte. (1925-től egészen 1972-es nyugdíjazásáig különféle beosztásokban dolgozott a banknál – az utolsó tizenkét évben már a bank elnökeként.) 

Raffaele Mattioli New Yorkban, 1944. november – 1945. március Fotó: Carlyle

A második világháború kitörése előtti hónapok sötét időszakot jelentettek Olaszország számára. A Mussolini-kormány egy sor hírhedt faji törvényt fogadott el, amelyek drámai változást hoztak az ország zsidóságának életébe. A zsidó gyermekeket, diákokat kitiltották az állami iskolákból és egyetemekről, de a zsidó iskolai és egyetemi oktatóknak is távozniuk kellett. Az intézkedések nyomán a zsidókat eltávolították a közalkalmazotti állásokból, az állam kisajátította a zsidók vagyonát, ezenkívül megtiltották, hogy zsidók és katolikusok egymás közt házasodjanak. 

A törvények hitetlenkedéssel vegyített kiábrándultságot keltettek. Az ország több mint 40 milliós népességből mindössze 48 ezer főt kitevő olaszországi zsidók köztudottan jól beilleszkedtek a társadalomba. 
Mattioli gyűlölte mindazt, ami a hazájában zajlott, mert ez olyan volt számára, hogy őt idézzük, mint „végtelen szakadékba zuhanni”. De ő megesküdött, hogy mindig az igazság oldalán áll, és „nyitott szemmel, éber szellemmel teszi a dolgát”.
Ez számára elsősorban azt jelentette, hogy segíti zsidó munkatársait a COMIT-nál, ahol akkoriban ügyvezetői beosztásban dolgozott. A bankot nem sokkal a Wall Street-i tőzsdekrach után államosították, és az 1938-as faji törvények jogilag lehetetlenné tették a mintegy 70 zsidó alkalmazott számára, hogy megtartsák állásukat. Mattioli azonban eltökélte, hogy megtalálja a módját, miként segítsen rajtuk. 
Ott volt például Antonello Gerbi esete, akit Mattioli 1932-ben nevezett ki a COMIT kutatási osztályának élére. Az ügyvezető igazgató azt találta Gerbi védelmére a leghatékonyabb módszernek, ha vízumot igényel a nevében, hogy kollégája Peruba utazhasson.

Az elutazás hivatalos indoklása szerint Gerbi kiküldetésbe indult a limai Banco Italiano bankhoz, amelyben a COMIT-nak volt egy csekély részesedése. Állítólag a perui gazdaságot vizsgáló, fontos projektben kellett volna közreműködnie. Gerbi 1938-ban hajózott ki Genovából, és egy hónappal később már munkába is állt. 
A COMIT többi zsidó alkalmazottjához hasonlóan 1939-ben ő is megkapta felmondását. Ám a Banco Italiano azonnali hatállyal alkalmazta, végleges szerződéssel. (A háború után Mattioli visszavette egykori kollégáját a kutatási osztályon betöltött régi beosztásába, amikor az visszatért Olaszországba.)