PODCAST: J. Lanier szerint a közösségi média üzleti modellje veszélyezteti a társadalmat

Jaron Lanier informatikust széles körben a virtuális valóság egyik feltalálójaként tartják számon, de napjainkban talán még híresebb arról, hogy fáradhatatlanul kampányol a közösségi média mérgező struktúrái ellen. Virtuálisan szólalt fel az Intesa Sanpaolo Novathon nevű rendezvényén, amely hackmaratonból olyan gondolatvezér-konferenciává nőtte ki magát, ahol a résztvevők innovatív ötleteket osztanak meg egymással a technológiáról és az üzleti életről. Érvelése szerint a közösségi média alapvetően jó dolog, ám azért erősödnek fel és ismétlődnek az emberi viselkedés rossz oldalának szélsőséges formái, „sötétséget” teremtve a nap mint nap használt platformokon, mert a technológiai óriáscégek bevételszerzésre használják közönségüket.
Mint kifejtette, a közösségi médiaplatformok jelenleg úgy termelnek pénzt, hogy algoritmusok segítségével teszik lehetővé a hirdetőknek közönségük megcélzását és befolyásolását, ezeket viszont arra optimalizálják, hogy felkeltsék az emberek figyelmét és bizonyos viselkedésre késztessék őket – például arra, hogy vásároljanak, bizonyos ügyeket támogassanak vagy bizonyos módon szavazzanak. Az algoritmusok legtöbbünknek bonyolultnak, kifinomultnak tűnhetnek. Lanier azonban azt állítja, hogy saját feltételrendszerükben azok az algoritmusok, amelyeket a közösségi médiaplatformok a tartalmak elemzésére és a közönségnek bemutatására használnak, nagyon kezdetlegesek.

Lanier szerint ez bajt fog okozni. „Az algoritmusokhoz kizárólag a legalapvetőbb, legprimitívebb, legszélsőségesebb emberi érzelmek, vagyis a ’harcolj vagy menekülj’ reakciók jutnak vissza” – magyarázza. „Az algoritmusok akkor reagálnak, amikor az emberek dühösek, agresszívek, ingerlékenyek vagy idegengyűlölők.” Ezeknek a szélsőségeknek az ismételt megerősítése nagyon sötét útra visz minket – ami pedig az üzleti modellnek egyáltalán nem szándékos következménye, állítja Lanier. Meglátása szerint a hiba nem maga a közösségi média, hanem az, ahogyan jelenleg pénzszerzésre használják.
Lanier javaslatokat is tesz más működőképes üzleti modellekre: az egyik az egyszerű előfizetés, de még vonzóbb az az elképzelés, hogy a magánszemélyek egyfajta jutalékot kapnának a közösségi médiaplatformokon közzétett adatokért, amelyből maguk a platformok is anyagi hasznot húzhatnának. “Az internet a gazdagság, a büszkeség forrása lehetne: annak a számtalan embernek, akik ma mellőzöttnek érzik magukat, megadhatná azt az érzést, hogy van helyük a társadalomban” – mondta Lanier.
Amikor Lanier először kezdett el beszélni ezekről az elképzelésekről, még kilógott a sorból. Most, hogy egyre több szó esik a technológiai óriások szabályozásáról, elképzelései már nem tűnnek olyan idealisztikusnak. Napjaink technológiai óriásait a dohányipar sorsával állítja párhuzamba: a szerencse a platformok ellen fordulhat, amint egyre több ember tapasztalja meg a sötét oldalt és ébred rá, hogy ennek nem így kellene lennie. Lanier úgy véli továbbá, hogy a vállalkozásoknak is rá kellene ébredniük, mit okozhatnak a felduzzadt és folyamatosan bővülő technológiai óriások, még azoknak is, amelyek valós termékeket állítanak elő. „Ha ez a paradigma így megy tovább, nincs olyan vállalkozás, amelyet ez az üzleti terv végül meg ne semmisítene” – állítja Lanier. „Olyan szélesebb körű részvételre van szükség, amely azoknak is hasznot hajt, akik adatokat adnak a rendszernek.”