– mondta az ismert brit író, Samuel Johnson az 1770-es években. Johnson soha életében nem hagyta el szülőföldjét, így pontosan tudta, mit beszél. A 17. század végétől a 19. század elejéig Olaszország rendkívül népszerű úticél volt a fiatal európai nemesek, arisztokraták, művészek és értelmiségiek körében.  
Hónapokig, néha évekig időztek az országban, általában egy idegenvezető-tanár, az úgynevezett cicerone társaságában. A Grand Tour ugyanolyan fontos része lett az előkelők képzésének, mint az egyetemi diploma. Lehetőséget kínált arra, hogy a klasszikus és a reneszánsz kultúra számtalan csodáját első kézből, a helyszínen tanulmányozhassák.   

Műkincsek

A Grand Tour, Sogno d'Italia da Venezia a Pompei – a Gallerie d'Italia Piazza Scala, az Intesa Sanpaolo milánói múzeumának új kiállítása – ezt a jelenséget járja körül.  
A kiállítás egyik fénypontja a Herculaneum városából származó, Kr. u. 1. században készült bronzszobor, amely az ülő Merkúr istent ábrázolja. A műalkotást jelenleg a nápolyi régészeti múzeumban őrzik, ahonnan ritkán adják kölcsön: a 19. század fordulóján Antonio Canova olasz szobrász „a világ legszebb szobrá”-nak nevezte.      
A kiállításon látható 130 műalkotás egy része az Intesa Sanpaolo saját műkincsei közül került ki, más részük magángyűjteményekből, valamint olyan rangos intézményekből érkezett, mint a madridi Museo Nacional del Prado, a párizsi Musée du Louvre és a New York-i Metropolitan Museum of Art.   
A francia művész, Jacques-Henri Sablet Veduta della Sala degli Animali dei Musei Vaticani (1786-92) című festményén a Grand Tour egy résztvevőjét örökítette meg, aki lenyűgözve bámulja a Vatikáni Múzeumban található Állatok Csarnokának egy klasszikus szobrát. A kép érdekes korrajzként is szolgál azt illetően, hogy milyen hatást tettek Olaszország kulturális kincsei az odalátogatókra. 
A híres német író, Johann Wolfgang von Goethe hasonló véleményt fogalmazott meg, amikor Rómát „a világ első városa”-ként üdvözölte, és az 1780-as évek közepén a városban tett látogatását úgy jellemezte, hogy „ifjúságom minden álma valóra vált”. 
A „Grand Tour” kifejezést Richard Lassels angol útikönyvíró és pap használta először a The Voyage of Italy (Itáliai utazás) című útikönyvében, 1670-ben. Két évtizeddel korábban a különböző európai hatalmak által aláírt vesztfáliai békeszerződések olyan geopolitikai helyzetet teremtettek, amelyben minden eddiginél könnyebbé vált az országok közötti utazás.   

A kiállítás kiemelt darabjai

Utazásaik emlékére a Grand Tour körutazáson résztvevők szívesen vásároltak klasszikus szobrokat éppúgy, mint a kedvenc helyeikről készült képeket. Utóbbi okból megélénkült a kereslet az itáliai tájképek és veduták (topográfiai nézetek) festőinek munkái iránt. Ezért aztán Európa minden szegletéből tömegével érkeztek művészek, hogy Firenzében, Velencében, Nápolyban és különösen Rómában, vagy ezek környékén telepedjenek le.  
Így tett a svájci Abraham Louis Rodolphe Ducros is, akinek két festménye látható a kiállításon. Számos előkelő megrendelője akadt, köztük Pál orosz nagyherceg (Nagy Katalin és a későbbi I. Pál cár fia) és felesége, Marija Fjodorovna.
Ducros 1782-es olaszországi útjukon kétszer is megörökítette a házaspárt: először a Róma városközpontjában található Forum Romanumban, majd 20 mérfölddel odébb, Tivoli ókori városában, a Neptunusz-barlangnál. A nagyherceg mindkét festményt hazavitte magával a szentpétervári Pavlovszk-palotába, ahol ma is megtekinthetők, már amikor nem épp a Grand Tourhoz hasonló kiállításoknak kölcsönzik oda őket. (A helyszín ma Pavlovszki Palotamúzeum néven ismert.)
A leghíresebb vedutafestő, Canaletto is képviselteti magát a kiállításon, méghozzá az egyik klasszikus, lenyűgöző velencei látképével, amely rendkívüli népszerűségnek örvendett a Grand Touron résztvevők körében. A napjainkban a londoni Nemzeti Képtár gyűjteményét gazdagító Regata sul Canal Grande (1740) a Canal Grande csatornán évente megrendezett, történelmi, regatta néven ismert csónakversenyt ábrázolja. 
A veduták és tájképek mellett a portrék voltak a legkeresettebbek az Olaszországba látogatók körében – különösen azok a festmények, amelyek klasszikus műemlékek és szobrok mellett ábrázolták a kép szereplőit. Ennek a műfajnak Pompeo Batoni volt a vitathatatlan mestere: szinte „beavatási szertartássá” vált, hogy a Grand Tour római állomására érkezők megfestessék magukat vele. Kétszáz brit úriember portréját festette meg – ezek közül öt kapott helyet a kiállításon.
Úgy tartják, a 18. század előrehaladtával egyre inkább divatba jött a Grand Tour körutazás. Ennek egyik fő oka a nagyhatású német művészettörténész, Johann Joachim Winckelmann írásaiban kereshető – aki az 1765-ben megjelent Geschichte der Kunst des Alterthums (Az ókori művészet története) című könyvében és egyéb hasonló műveiben minden klasszikus dolgot evangelizált –, míg a másik fontos ok Pompeji és Herculaneum, a Vezúv Kr. u. 79-ben feljegyzett kitörése által eltemetett két város régészeti újrafelfedezése volt. 
Az Intesa Sanpaolo a Progetto Cultura keretében rendezte meg a Grand Tour kiállítást, ezzel is hangsúlyozva azt a régóta hirdetett elvét, miszerint nemcsak a társadalom gazdasági növekedéséhez, hanem kulturális gazdagodásához is hozzá kíván járulni. 
A kiállítás azt a kort idézi meg, amikor a kontinens minden részéről érkező látogatók összegyűltek, hogy magukba szívják az olasz kultúrát, és a bank tiszteletbeli elnöke, Giovanni Bazoli szavaival élve „döntően hozzájárultak az európai identitás megteremtéséhez”.
Akárcsak a Grand Tourt végigjáró elődeik, a Gallerie d'Italia Piazza Scala látogatói is lenyűgöző utazásra számíthatnak. 

A Grand Tour, Sogno d'Italia da Venezia a Pompei 2022. március 27-ig tekinthető meg a milánói Gallerie d'Italia Piazza Scala múzeumban.